Clarie's things

A mai nap ismét tervbe jött az internetes rendelés, így gondoltam leírom az ezzel kapcsolatos véleményeimet, tippjeimet és tapasztalataimat.

Mivel nincs bankkártyám, ezért ismerőseim segítségével tudtam külföldi online áruházakból rendelni, ez leginkább az AliExpress volt. Anyukám szavaival élve az internet megbízhatatlan, totál konzervatív ilyen téren. Mindenesetre én gondoltam kipróbálom a dolgot, kisebb és egyszerűbb tárgyakkal csak nem lesz probléma. Igaz, nem is lett, ezt később olvashatjátok!:)

Ami a magyar oldalakat illeti, leginkább a H&M oldaláról szoktam rendelni. Eddig két alkalom volt, amikor neten rendeltem, mindkétszer szezonközi leárazás volt, így 70%-al olcsóbban jutottam hozzá egy-két cikkhez, persze ehhez az is hozzájött, hogy regisztráltam az oldalra, így naponta kapom a tippeket, összeállításokat és a kedvezménykódokat.

Az első rendelésem 2016 januárjában történt meg, ugyanis akkor volt leárazás. Ekkor 3 dolgot rendeltem, egy fekete blézert, egy denimkék farmert és egy világos denimkék farmert. Ezek együtt – eredeti áron – 18,000 ft-be kerültek volna, én meg a leárazásnak köszönhetően kerekítve 9800 forinttal megúsztam szállítási díjjal együtt.

A második rendelésem április elején történt, ekkor egy belebújós fekete Slip-On cipőt, egy púderrózsaszín trikót és egy térdénél kiszakított fekete farmert rendeltem, 9700 ft-ért szállítással együtt. Eredeti árukon 15,000 ft-ba kerültek volna.

Tudom, hogy elég híres-neves fast fashion üzletről van szó, és egy ilyen rendeléskor alapfeltételnek számít a minőség és a gyorsaság. Engem is meglepett, amikor valóban betartották a rendelési információknál leírt dolgokat. Mindkét rendelésem 3 nap alatt megérkezett, és kaptam külön e-mailt amikor a DPD megkapta a csomagot és amikor szállításra került. Mindkét alkalommal jött a telefon, így az átvételt is nagyban megkönnyítették. A minőségük a megszokott H&M-es minőség, semmi kivetnivalót nem találtam a termékekben. A nadrágokat leszedni sem lehet rólam, egytől-egyig imádom őket, a trikó még nem volt rajtam (elnézve az időjárás jelentést egy ideig nem is lesz), a tornacipő igaz feltörte a lábam, de ez mondjuk várható volt, és a blézer. Az valami isteni. Emellett lehetőségünk van még visszaküldeni a terméke(ke)t, ha bármilyen gond adódna velük a kiszállítás alatt.

Való igaz, hogy nem lehet ezeket a termékeket megpróbálni és megnézni, hogy hogyan állnak, jók-e a méretek. Anyukámnak is ez volt a legnagyobb problémája a rendeléssel kapcsolatban. Szerencsére az oldalon remekül kidolgozott mérettáblázatok segítenek a tökéletes méret megtalálásában, egyszer sem nyúltam mellé a dolognak. Bátran ajánlom mindenkinek a H&M-es rendelést, megbízhatóak, segítőkészek, könnyű eligazodni az online shop-ban, és a minőségük is kifogástalan.

Ami azt illeti, több blogon is láttam már egy wishlist szerű bejegyzést, így gondoltam én is összeírom azokat a tárgyakat/termékeket amiket eddig rendeltem az internetről és amiket a közeljövőben fogok. :D Lokival az AliExpress-et használtuk, így az összes említett cikket ott találjátok meg.:)

Elsőként a legelső netről rendelt telefontokom szeretném bemutatni nektek. Ez egy nagyon jó, igazi gengszteres (hah) tok, amit a kezdetektől fogva imádom. A pandákat is imádom. Rengetegen mondták, hogy eszméletlenül jól néz ki, mindenkinek másért tetszik. :D Szilikon, nem kopik a mintája és a színei is erősek.:) Az ára 200 ft körül volt.

A második tok pont születésnapomra jött meg, rettentően örültem neki. Ez egy kemény műanyag tok, és – habár a kép nem olyan, mint ez előző, de remélem látszik – rajzolt macskák everywhere. Imádom. Gyakran váltogatom ezt és az előbb említett pandásat, kedvemtől függ. Nem kopik róla a minta, nem karcosodik, és az ára is 300 ft alatt volt.

Ezeken kívül van még egy kemény műanyag átlátszó tokom, amit 1500 ft-ért vettem egy GSM üzletben. 1500-ért. A telefonomon elsőként egy sima fólia volt, ami 1200 ft-ért raktak fel nekem az említett üzletben. Később Lokival rendeltünk üvegfóliát, ha jól emlékszek darabját 400 ft-ért. Ezt mi raktuk fel, pontosabban Loki, és a mai napig megállja a helyét. Szegény telefonom párszor belekóstolt a földbe, a fóliának mindössze annyi baja lett, hogy a szélén megrepedt egy kicsit. Nem hiszem, hogy feltétlen szükséges többezer forintokat fizetnünk egy olyan termékért, amit sokkal olcsóbban is megrendelhetünk. Igaz, az Ali-s rendelésekre általában egy hónapot kell várni, szóval ez (talán az egyetlen) gondja az ottani rendelésnek.

Most pedig következzen az a pár tárgy, amit a következő Aliexpresses rendeléssel adok le. Kicsit merészebbe fogtam, így két felső is szerepel a listán. Megszerettem az egyszerűbb, amolyan grunge stílusú felsőket, és már a turikat járom, hátha találkozok ilyenekkel. :D Egyik osztálytársam szintén rendelt onnét pár felsőt, teljesen meg van elégedve a minőségükkel is, állítása szerint jobb, mint amennyire számít az ember egy 1000 forintos vásárlás esetében. Na de, lássuk, hogy mit találtam magamnak.

Az első póló egy Plants are friends feliratos és felette pár rajzolt növénnyel. Végtelenül egyszerű, de nagyszerű. Nekem nagyon tetszik, remélem minden okés lesz vele. Ha sikerült a leértékelés előtt megrendelni, akkor 1500 körül lesz az ára, ha nem, akkor 1700. Nemrég találtam az egyik üzletben egy hasonló pólót, 3500 ft-ért.

A második egy UFO fejes, rövidített szürke póló. Hihetetlenül tetszik az egész úgy, ahogy van.

A harmadik megint egy tok. Ha már plants are friends-es pólót rendelek, gondoltam megdobom még egy hasonló mintájú tokkal is. Rengeteget keresgéltem, mire rátaláltam erre a mintára. Nagyon nehezen találok magamnak tokot, de ha sikerül, akkor életem végéig képes vagyok azt hordani magammal. Ez szintén egy kemény műanyag tok, amin ilyen növény levelek vannak (?). Mindegy. Rettentően tetszik a kivitelezés, várom, hogy megjöjjön. Ez 360 ft volt.

Remélem minél előbb sikerül feladni a rendelést és még hamarabb meg is kapom a kis csomagomat. Amint megérkeznek, mindenképp lesz egy rövid összefoglaló, vélemény a termékekről. Nagyon izgatott vagyok. 

Elsősorban. Úgy érzem némi magyarázatra szorul az előző bejegyzésem, ugyanis a kommentek alapján teljesen más ment át az olvasóknak, mint ahogy én azt gondoltam. Véleményem szerint én nem azt mondtam, pontosabban írtam, hogy én egyedi vagyok, nincsenek hibáim, tökéletes vagyok. Ugyanis erről egy szó sem esett, többször is újraolvastam a bejegyzést. Nem építkezek mások által kreált véleményekre, ezek az enyémek, pontosabban azok a tapasztalatim, amiket az évek alatt szűrtem le. Továbbá, ahogy a végén írtam, én nem általánosítok és nem az első megítélésem alapján ítélkezek az emberekkel kapcsolatban. Szeretek új barátságokat kötni, független attól, hogy néz ki, mik a szabadidős elfoglaltságai, mi a menő számára, stb. Ugyanis, amíg a barátomként viselkedik és bánik velem, addig egy szavam sincs senkire.

Christine és Chantelle; köszönöm, hogy elmondtátok a véleményeteket és megcáfoltatok egy-két szempontot, amit megemlítettem. Való igaz, hogy az indulatok domináltak nagyrészt a bejegyzés írása közben, és való igaz, hogy egyetemi vonalakban már másképp gondolják az emberek ezeket a dolgokat. De középiskolában, pontosabban a 9-10. osztályban nagyon is ez alapján történik az osztály „nagyjainak” a megkülönböztetése, és erre szerettem volna kitérni. Sajnálom, ha tettem olyan megjegyzést, amivel valamelyikkőtöket megbántottam. Nem az volt a célom, hanem az, hogy egyrészt leírjam az érzéseimet, véleményemet (ugyanis ezért blog a blog), másrészt az, hogy némiképp válaszreakciókat kapjak arra, amit tapasztaltam. Ki hogy éli meg, mi a véleménye, stb. Örülök, hogy kommenteltetek, sokat segítettek a jövőre nézve. (Remélem nem lesz tirpákság, ha nem válaszolok külön, hanem a bejegyzés elejében rendeztem a dolgokat).

Charlie: nálunk is mindennapos, hogy az elsősök kiosztják a felsőbb éveseket, gondolok itt a harmadikasokra és a végzősökre. Ez ellen nem igen lehet mit tenni, de volt már arra példa, hogy a tavalyi évben egyik osztálytársam nagyon szidta az egyik, akkori 11.es tanulót, és egyik alkalommal, amikor meccs volt a tesiteremben leöntötte a lelátóról egy kis vízzel is. A srác vérszemet kapott és még aznap felkente az említett osztálytársamat a szekrénysorra, amit az ő osztálytársai tudtak megállítani.

És akkor most következzen egy szintén mély téma, ami az utolsó válaszom alapján fogalmazódott meg bennem.

Szerintem az erőszak semmire sem megoldás. Se lány-lány, se fiú-lány, se fiú-fiú között. Mégis, a fiúk szeretik verekedéssel eldönteni, hogy melyikük az erősebb. Volt szerencsém egy verekedésben mindkét félnek a szemszögét megélni, volt, hogy én ütöttem és volt, hogy engem.

Természetesen nem kell igazi verekedésre gondolni, soha nem is volt életcélom, hogy egy komoly csetepatéba kerüljek. Az első történet, amit szeretnék megosztani veletek az talán 6. osztályban történhetett. Mentünk közösen ebédelni, és az egyik osztálytársam kegyetlenül felhúzta az agyam a hülyeségeivel. Ekkor jött az, hogy a fél társaságnak nem jutott kaja, mert későn mentük és elfeledkeztek a dologról, így kiosztották repetának. Végül is valamilyen úton-módon megoldásra került a dolog, és mindannyian kaptunk ebédet. Ezután az osztályfőnökünk is húzta az agyunkat, osztálytársam ismételten elkezdett magyarázni, én meg megpofoztam. Nem történt semmi baj, nekem se meg neki se, de ezután elrohantam a vécébe, magamra zártam az ajtót és elkezdtem sírni.

Sokáig gondolkoztam azon, hogy vajon miért sírtam. Miért nem voltam büszke magamra, vagy miért nem haragudtam? De egyik sem, igazából. A legjobb, amit mondani tudok arra, hogy miért sírtam, az a csalódás. Csalódtam magamban, amiért nem tudtam uralkodni az érzéseimen, és az indulatok erősebbnek bizonyultak, mint én. Csalódtam azért, mert megütöttem valakit, aki közel áll hozzám, mégha csak annyira is, mint osztálytársam. Csalódtam, amiért mindig is azt vallottam, hogy agresszió nem megoldás semmire, és én is a könnyebb utat választottam.

Miután percekig bőgtem és miután a  fél osztályom bejött, hogy mi a bajom felkeltem, megkerestem a lányt és bocsánatot kértem tőle. Ő nem haragudott rám, nem lett semmi baja sem, és megköszönte, hogy volt bennem annyi, hogy elmondtam a dolgokat. Azóta nagyon jó barátok lettünk, gyakran eljártunk délutánonként közös programokra, rengeteget nevettünk. Aztán jött a továbbtanulás, és teljesen elkerültük egymást. Más iskolába ment mint én, de a koleszunk egy volt, így néhanapján még találkoztunk. Mióta kijöttem a kollégiumból, ha szembe is jön velem az utcán nem köszön, inkább elfordítja a fejét. Megkérdeztem pár osztálytársam, velük is hasonló a helyzet. Nem igen tudom, hogy miért van ez, de ha nem köszön vissza, én nem erőltetem.

A második történet, amikor én voltam a bokszzsák. Olyan ember ütött meg, akiről nem erre számítottam. Semmilyen előjele nem volt a dolognak. Felhívott, hogy álljak meg, én megálltam a főutca és egy másik utca kereszteződésénél, ő megrángatott, kiabált velem és megpofozott. Többen kérdezték, hogy mi volt ez a cirkusz és ez az egész, én meg csak annyit mondtam a dologra, hogy hagyják, ne foglalkozzanak vele, az én dolgom. A mai napig nem értem annak okát, hogy ha valaki ideges miért máson kell ilyen formában levezetni a benne felgyülemlett haragot. Fáj és nagyon bánt a dolog, a mai napig félve beszélek vele és félek a hirtelen mozdulatoktól, bárki is teszi.

Mindenesetre mindkét történet egy életre megmarad bennem. Tanultam mindkettőből. Megtanultam, hogy az agresszió nem megoldás az indulatok csillapítására és semmilyen problémát nem old meg. Továbbá azt is megtanultam, hogy néha el kell viselni néhány pofont az élettől ahhoz, hogy biztosan tudjunk tovább lépni.