Clarie's things

Végre sikerült gép elé kerülnöm, és úgy döntöttem kicsit mesélek az elmúlt pár napomról. Kéne valami újítás a blogra, ugyanis annyira elhanyagoltam szegényt, hogy álmaimban hallom hogyan sír. Ezért szeretnék majd kitalálni egy nagyobb projectszerű dolgot, de ez még kicsit arrébb van. :D

Szerdán volt az évzárónk, és persze megkaptuk a bizonyítványokat is. Nem gondoltam arra, hogy tantárgyanként kiírom miből hogyan teljesítettem, csak a lényeget említeném meg. A tavalyi évvel ellentétben idén sikerült hármasra végeznem kémiából, ugyanis tavaly ez elégséges volt. :D Hármas lettem még biológiából, kémiából és matekból. Aminek nagyon örülök az a német-angol négyes, a földrajz ötös és a töri ötös. A többi nem annyira érdekel, ezek voltak azok a tantárgyak amiket szeretek és foglalkoztam velük. Ami a jövőt illeti, szeretnék javítani és egy elég jó átlagot összehozni, ugyanis már számítani fog a felvételi pontokban. Elég ijesztő, hogy azért választottam a gimnáziumot, hogy majd lesz időm még eldönteni mit akarok kezdeni az életemmel, és itt vagyok 16 évesen, lassan döntenem kellene meg el kéne kezdeni alapozni, de semmi elképzelésem – pontosabban van, csak a kérdés az, hogy mennyire időtálló,- fáradt vagyok és élni szeretnék, de arra sincs időm. Félreértés ne essék, ezt a bejegyzést nem a magyar oktatásügy teljes valójában való megsemmisítésének céljában írom, mindössze kikívánkozott belőlem a dolog. Este az ikreknél aludtam (osztályunkban egy fiú ikerpár akiket imádunk), így a nap hátralevő részét is velük töltöttem. Persze, hogy 5-kor kezdődött az évzáró így szinte lehetetlen volt, hogy a Magyar-Portugál meccsből bármit is láthassunk, de az első félidő erejéig sikerült egy álló, fülledt de legalább nézői helyet találnunk. :D Ezután megcéloztuk a mekit, ittunk egy kicsit, beszélgettünk, megismertem rengeteg új embert, megtanultam egy amerikai hadi sörköszöntőt (egyik ismerősünknek köszönhetően :D), és rettentő jól éreztem magam.

Ami a csütörtököt, tehát a mai napot illeti. Fél 6-kor keltem, ugyanis a 7 órás busszal jöttem haza. Ez körülbelül fél 9-re haza is dobott, és nem sokkal később indultunk el volt osztálytársam családjával és a szomszéd családdal Zalakarosra a fürdőre. Régebben mindig együtt gengeltünk, vagyis én, a volt osztálytársam, és a szomszédból a tesók (az idősebb a fiú). Rengeteg hülyeséget csináltunk, például egyszer becsempésztünk a házba 3 óriás plüsst, kimostuk a mozgó akváriumot, sárcsatáztunk, iglut ástunk és még sorolhatnám. :D Az egyik örökzöld történetünk az volt, amikor a város végében található apró patakocskában találtunk egy nagy zsákot, amire mi azt hittük, hogy egy gyilkosság helyszíne és egy holttest van a zsákban. Rettentően befostunk és azon agyaltunk, hogy mit kellene ilyenkor tenni, stb. Voltunk vagy 11 évesek. :D Aztán a fiú kihúzta az útra, kinyitottuk, de „sajnos” csak egy adag kukoricacső volt benne. Hiába, a gyermeki fantázia páratlan.

Nagyon jó érzés volt, hogy ismét együtt lehettünk, még ha csak egy rövid időre is. Barátnőmmel kitaláltuk, hogy amint időnk engedi, lángost fogunk nálunk sütni. Lángost. Az elképzelés príma, a kivitelezésre vagyok kíváncsi, de hát ha meg tudtad álmodni, meg is tudod valósítani.

A mai napra ennyi lettem volna, ugyanis rettentően fáradt vagyok, este talán 2 órát aludtam. Tervben van egy új kinézet, ahogyan azt már régebben említettem, szóval nem felejtettem el azt sem. :D Amint tudok érkezem, reményeim szerint minél előbb. Addig is kellemes nyári szünetet mindenkinek!:)

Nem is tudom hol kezdjem. Hiába, visszatérő blogger vagyok. Nem kezdhetek valamit úgy az elejéről, hogy nem az elején vagyok. Új blog, régi blogger. Kicsit ironikus a dolog, mégis ez hozott most lázba.

Kérdezhetném magamtól, hogy miért? Érdekes mód a miértekre soha nem tudtam válaszolni. Nem is akartam soha. Mindig csak baj lett abból, ha a válaszokat akartam keresni. Miért zártam be a régit? Miért nem bírtam ki? Miért kezdtem el egy teljesen újat? Hiszen ott volt egy kialakított közösség, olvasók, barátok, bloggertársak (meg rosszakarók). Ezt azzal a döntésemmel, hogy bezárom az előzőt és mondhatni búcsút veszek tőle, eldobtam magamtól. Kezdhetek kialakítani egy teljesen új közösséget, aminek én is a tagja lehetek. Emlékszem, nem volt könnyű dolog rendszeres olvasókat szerezni és megszerettetni magam néhány kommentelővel, de ezt vállaltam. Saját hibám miatt kerültem lyukból gödörbe, és kezdhetek neki felépíteni megint egy várat, amit a saját ágyúimmal romboltam le. Kibaszott ironikus.

És, hogy miben lesz más ez a blog, mint egykor a másik? Szeretnék egy átláthatóbb blogfelületet, kevesebb zsákutcával. A jövőben több ajánlót fogok hozni, ugyanis elkezdtem újra olvasni, és ezekről a könyvekről lesz kritika és ajánló is, már amennyiben az idő engedi és van rá igény. A blogokat amiket olvasok és megszerettem szintén megajándékozok majd egy ajánlóval, de ez még idő kérdése.:) Emellett jönnek majd saját novellák, versek, továbbá lesz egy folyamatosan frissülő blogregény is, amit egy külön blogon érhettek el. A facebookos csoportokban továbbra is aktív leszek, szóval ugyanúgy lehet keresni különbféle kérdésekkel, mint régebben. Tervben van több kihívás és ismerj meg engem TAG, amit valószínűleg olyan alkalmakkor fogok feltölteni, ha elutaztam valahova, és nem tudok gépközelben lenni. Emellett persze ugyanúgy lesznek személyes, mesélős bejegyzések, filozós és még sorolhatnám. Szeretném újra visszahozni az egészséges projectet amit egykor elkezdtem, szóval igen, elég színes lesz a paletta. :D Lehet, hogy heti bontásra szedem majd a dolgokat, ezt majd az idő és persze a blog eldönti.

Szóvaaal igen. Újult erővel, új reményekkel, tiszta lappal nyitom meg a Can’t pretend avagy nem játszom meg magam blogot. huhu