Clarie's things

Nem terveztem ezt a bejegyzést. Igazából a hév kapott el, ugyanis nemrég futottam bele egy őrülten komoly témába és egy olyan emberbe, aki megsiratott, a világ másik feléről.

Olyan 7 óra körül kezdtem el nézegetni make up tutorial videókat, ugyanis szeretek új dolgokat kipróbálni, gondoltam nézelődök kicsit. Láttam egy-két gyönyörű sminket és lányt is, és azon gondolkoztam, hogy nekem miért nem lehet kék szemem, hosszú szép hajam, hófehér fogaim, stb. Miért nem lehetek olyan szép, mint ők? Aztán, az egyik videónál találtam ajánlóban egy fiatal lány, illetve nő videóját, aminek a címe „My everyday make up routine”. Elég sablonosnak tűnt a dolog, és már nem is terveztem több hasonló témájú videót nézni, de nem bántam meg, hogy kattintottam.

A képernyőről egy nagyon érett, pozitív gondolkodású, óriási lelki támasz mosolygott vissza rám, miközben mutatta az ő mindennapi sminkjét. Szokásos menetrendű volt a dolog, nem is ez a lényeg. Nem hiszem, hogy ebből a rövidke leírásból rájöttetek arra, hogy kiről is van szó, de gondoltam (meg persze terveztem is) csatolok egy képet az említett hölgyről.

Nos, ő lenne Lizzie Velasquez. Kicsit utána nyomoztam a szokatlan külsejének, és azt találtam, hogy Lizzie egy nagyon ritka és máig kezelhetetlen betegségben szenved. Vele született rendellenessége van, képtelen arra, hogy hízzon. Nem tud izmot és zsírt raktározni a szervezete, ugyanis zsírszövetek nélkül született. Emellé még hozzácsapódik az is, hogy egyik szemére vakon született. Vele együtt összesen hárman szenvednek ebben a betegségben, és orvosi kérdésként tartják számon ma is.

Készült róla egy videó „World’s Ugliest Woman”, avagy a világ legrondább nője címmel. Ekkor ő középiskolás volt. Ez a videó mindössze 8 másodperc hosszú, de így is több, mint 4 millió ember látta. Olyan kommentek érkeztek, amire számítani lehet: „tégy szívességet a világnak, öld meg magad”, „miért tartották meg a szülei?”, továbbá szörnynek és élőlénynek nevezték Lizzie-t. Én a helyében biztosan összetörtem volna. Egy világ volt ellene, pontosabban ő ezt hihette, ugyanis annyi negatív kommentet kapott, hogy az már nem emberi. Mégis, olyan dolog történt, amiért emberek millió néznek fel rá.

„Nem bánom, hogy nem vagyok szép, mint a hírességek, és ne sajnálja más se, aki nem olyan, mint ők, mert a sztárokat csak a külsejük szerint ítélik meg, és senki nem kíváncsi rá, valójában milyen emberek."

Négy célt állított fel maga elé; ír egy könyvet, lediplomázik, családja és karrierje lesz. Azóta lediplomázott, lett egy dokumentumfilmje, második könyvét írja, és több éve tart motivációs beszédeket. Emellett pedig rengeteg ember állt mellé, segítette, erről találtok alul egy videót, avagy az „I’m with Lizzie” kampányból néhány hírességet, celebet.

Azért küzd és harcol, hogy az emberek, legfőképpen a gyerekek felejtsék el a gúnyolódást, megalázást, szekálást és leminősítést. Biztos vagyok benne, hogy mindenki tapasztalta már azt, hogy milyen kiközösítve lenni, folytonos megalázásoktól rettegni, igaz, ez gyermek és tini korban teljesen más. Emlékszek, oviban közkedvelt voltam, leginkább az óvónők szemében. Nem igen voltak barátaim, legjobb barátom Micimackó volt, és a délutánokat mindig úgy töltöttem, hogy megnéztem egy-egy Micimackós filmet. Emlékszem, milyen hihetetlenül boldog voltam amikor megkaptam az első Micimackós könyvemet. Azt hiszik az emberek, hogy vörös hajúnak lenni egyedi. Különleges. Látványos. Izgalmas. Igen, de nem gyerekkorban. Nem kívánom senkinek azokat a megjegyzéseket, amiket az ovis évek alatt kaptam. Ezzel nem azt mondom, hogy mást nem kritizálhattak vagy szekálhattak, mindössze a saját tapasztalataimból táplálkozok. Rettentően megbántottak olyan dolgok, amik most már leperegnek rólam. Rengeteget sírtam és nagyon nem akartam társaságba menni. Később már lettek barátaim, mentünk iskolába, és ott változni látszottak a dolgok.

Ezt a kis meserészt azért iktattam be a bejegyzésbe, hogy egy kis betekintést nyerhessetek a múltamba. Húha, ez nagyon mentalistás volt. Mindenesetre engem is megviselt az a kevés beszólás amit kaptam, el sem tudom képzelni, hogy Lizzie-t mennyire viselhette meg az, hogy konkrétan egy világ előtt alázták meg.

Bevallom, én sem vagyok perfekt angolos és én sem értek mindent, de már csak az motivál, ahogyan látom, ahogy ez a lány, nő mosolyog. Látom, hogy boldog. Boldog úgy, abban a formában, azzal az élettel ami van neki. Támogatják, segítik amit csinál, holott ő igazából semmi különlegeset nem tett, mindössze felvállalta megát és elhatározta, hogy boldog lesz. Mégis, ez különlegesnek számít. És Lizzie különleges. Minden értelemben.

Ha megengeditek – és tanácsolhatok valamit – szar kedvetek esetén ne a tumblira kattanjatok rá, mert – tapasztalatból – függőséget okoz és általában még rosszabb lesz a kedvem a filozofikus szövegeket olvasva, inkább nézzétek meg Lizzie egyik videóját, ugyanis van egy saját YouTube csatornája, ahová viszonylag rendszeresen tölt fel újabb és újabb videókat.:)

Lizzie csatornája

A videó, amit láttam